1verb
ruотка́зываться
Definicions
- 1.Desdir-se, retractar-se solemnement i amb jurament d'un error o heretgia.
Traduccions
- esabjurar
- enabjure
- frrenier
- itabiurare
- deabschwören
Conjugació
INF haber abjuradoGER abjurandoPART abjurado
Presente
| yo | abjuro |
| tú | abjuras |
| él/ella | abjura |
| nosotros | abjuramos |
| vosotros | abjuráis |
| ellos | abjuran |
Pretérito
| yo | abjuré |
| tú | abjuraste |
| él/ella | abjuró |
| nosotros | abjuramos |
| vosotros | abjurasteis |
| ellos | abjuraron |
Imperfecto
| yo | abjuraba |
| tú | abjurabas |
| él/ella | abjuraba |
| nosotros | abjurábamos |
| vosotros | abjurabais |
| ellos | abjuraban |
Futuro
| yo | abjuraré |
| tú | abjurarás |
| él/ella | abjurará |
| nosotros | abjuraremos |
| vosotros | abjuraréis |
| ellos | abjurarán |
Condicional
| yo | abjuraría |
| tú | abjurarías |
| él/ella | abjuraría |
| nosotros | abjuraríamos |
| vosotros | abjuraríais |
| ellos | abjurarían |
Subj. presente
| yo | abjure |
| tú | abjures |
| él/ella | abjure |
| nosotros | abjuremos |
| vosotros | abjuréis |
| ellos | abjuren |
Subj. imperfecto
| yo | abjurara |
| tú | abjuraras |
| él/ella | abjurara |
| nosotros | abjuráramos |
| vosotros | abjurarais |
| ellos | abjuraran |
Imperativo
| tú | abjura |
| él/ella | abjure |
| nosotros | abjuremos |
| vosotros | abjurad |
| ellos | abjuren |